Kutatások szerint nyaralásunk, kikapcsolódásunk alatt okozott gazdasági, társadalmi és környezeti károk döntő hányada közlekedésünkhöz és szálláshelyünkhöz kötődik. Ezért utazásunk szervezése és szálláshelyünk foglalása kapcsán szenteljünk kiemelt figyelmet a környezeti és közösségi szempontoknak.

Utazás

A távolabbi, több ezer kilométeres távolságra való utazás során az egész nyaralásunk környezeti kárainak 30-50%-át okozhatjuk, ha repülőt vagy gépkocsit veszünk igénybe úticélunk eléréséhez. Ezért az öko- illetve a fenntartható turizmusban résztvevők lehetőleg közelebbi célt választanak maguknak, és elsősorban közösségi közlekedéssel, kerékpárral vagy gyalog – végső esetben (szükség esetén) pedig bérelt kisbusszal közelítik meg céljukat.

Több számadat is bizonyítja, hogy a vonatozás, a buszozás, a kerékpározás vagy a gyaloglás sokkal kevésbé terheli meg a környezetet, a gazdaságot és a helyi közösségeket, mint a repülő és az autó használata.

Átlagos viszonyok között egy kilométer út kerékpárral való megtételéhez kb. 100 kJ energia szükséges. A gyaloglás esetében ez 280 kJ, vasutazásnál hozzávetőlegesen 400 kJ, repülő használatakor kb. 1800 kJ, gépkocsi használatánál (egy fővel számolva) nagyjából 3000 kJ. Energiaproblémákkal küzdő korunkban nem mindegy, mivel közlekedünk, ráadásul az energiafogyasztás szoros összefüggésben van a környezetszennyezés mértékével és a költségekkel.

Károsanyag-kibocsátásnál még megdöbbentőbb a különbség. Míg gyaloglás és biciklizés során közvetlenül károsanyagot nem bocsátunk ki, addig a gépkocsi használatakor jelentős mennyiségű illékony, részben rákkeltő szerves szénhidrogéneket, továbbá szén-monoxidot, szálló port és szmogképződésben szerepet játszó nitrogén-oxidokat juttatunk a levegőbe. Bár az autók motorjainak mutatói jelentősen javultak az elmúlt évtizedekben, de a 2002-től alkalmazott EURO-3 benzines motor 100 kilométerenként még mindig 220 g szén-monoxidot, 35 g szénhidrogént és nitrogén-oxidokat, a dízeles motor 64 g szén-monoxidot, 56 g szénhidrogént és nitrogén-oxidokat valamint 5 g szálló por részecskét (PM10) bocsát ki. (A kibocsátási adatok a 2006-tól alkalmazott EURO-4 motorok esetében általában a felére csökkentettek az EURO-3 motorhoz képest.)

A klímaváltozáshoz döntően hozzájáruló szén-dioxid kibocsátásánál is a gyaloglás, a kerékpározás és a vonatozás a nyerő: míg vonatozás során kilométerenként 50-60 g szén-dioxidot juttatunk a levegőbe, ez repülőgép használatánál 110-150 g, gépkocsizás esetében (egy fővel számolva) 130-180 g.

Nem kevésbé fontos szempont a helyhasználat: különösen zsúfolt városokban, hogy a kerékpár, a gyalogolás és a vonatozás kevesebb helyet használ. Például egy autó helyén 5 bicikli haladhat, illetve 12 parkolhat. Vagyis több helyet hagyunk a helyi lakosoknak turistáskodásunk során, ha nem az autót vesszük igénybe.

A felsoroltakon kívül még számtalan érv (zajkibocsátás, épületek védelme, látvány, társadalmi költségek, balesetveszély stb.) szól a környezetkímélő közösségi közlekedés használata, valamint a kerékpározás és a gyalogolás mellett.

Természetesen nem mehetünk mindenhová környezetkímélő módon. Amennyiben nagyon távoli országot kell felkeresnünk, amely csak repülőgéppel érhető el, akkor legalább a helyszínen törekedjünk a közösségi közlekedés használatára, bringázásra vagy gyaloglásra.


Szállás

A következő szempontokat vegyük figyelembe szálláshelyünk kiválasztásánál:

• a szálláshely közösségi közlekedéssel való megközelíthetősége;
• az épületek helyi és/vagy természetes anyagokból készültek;
• az épületek a térségre jellemző formavilágot tükrözik és tájba illőek;
• az ételeket helyi alapanyagokból, helyi termékek felhasználásával állították elő;
• víz- és energiatakarékossági intézkedéseket alkalmaznak;
• kerékpárt biztonságosan lehet tárolni, illetve kölcsönözni, valamint
• a szennyvíztisztítás és hulladékkezelés megoldott.

Mivel ökoturisztikai minősítőrendszer nincs jelen pillanatban – és remélhetőleg csak egyelőre – Magyarországon, ezért az adott szálláshely honlapján vagy turisztikai portálokon tájékozódjunk. A szükséges információk többségéhez a leírások, a feltüntetett piktogramok és a képek alapján hozzájuthatunk, amelyet kiegészíthetünk a legkedvezőbbnek ítélt 2-3 szálláshely felhívásával. Nagy a valószínűsége annak, hogy a fenti szempontok mindegyikének megfelelő szállást nem találunk, de amennyiben a kiszemelt szolgáltató az elvárások felét teljesíti, úgy jelentős mértékben csökkenthetjük üdülésünk környezeti költségeit, illetve terhelését.

Itthon a környezetkímélő szálláshelyek megtalálásában, kiválasztásában a Magyar Szállodaszövetség „Zöld Szálloda” címkéje és az Európai Unió Ökocímkéje segít. (Bővebben >>>)

A falusi szálláshelyek minősítésében (komfort szerinti besorolásnál, ún. napraforgós minősítésnél) környezetvédelmi vagy fenntarthatósági szempontok közvetlenül, kimondottan nem játszanak szerepet, ugyanakkor a minősítéssel foglalkozó szervezet, a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége szálláshelyek kialakítására vonatkozó útmutatójában több környezetkímélő ajánlás is szerepel (komposztálás, víztakarékos berendezés alkalmazása stb.).

Ugyanakkor alapigazság: a falusi szálláshelyek méretüknél, jellegüknél, működésüknél, tulajdonosi hátterüknél fogva általában sokkal jobban szolgálják az ökoturizmust és a fenntartható turizmust, mint a nagyobb szállodák, panziók. Tehát, ha csak tehetjük, falusi szálláshelyet vegyünk igénybe.

Külföldön a környezettudatos szálláshelyek választásakor a már említett Európai Unió Ökocímkéje, valamint Európa 12 országában továbbá Japánban, Tunéziában és Marokkóban működő Zöld Kulcs turisztikai ökocímke ad iránymutatást. Bár strandokat és kikötőket minősíti a Blue Flag ökocímke, de sok esetben a címke tulajdonosa szálloda vagy panzió, hiszen a strandok egy részét ők üzemeltetik. Negyven országban szálláshelyünk kiválasztásánál ezt a minősítést is figyelembe vehetjük. (Itthoni hasonló rendszer a Kékhullám Zászló minősítés, bár ez csak strandokat minősít. Bővebben >>>)