A magyar „zöldút” kifejezés a nemzetközi gyakorlatban elterjedtgreenway szóból ered. Nem egyszerűen utakat jelölnek, hanem ezeken túla pozitív irányú térségi hatások együttesére is utalnak – önmagukontúlmutató utazási, kikapcsolódási lehetőségekre.

A zöldutak elsősorban a természetben (és a természetbe) vezető, útként is használt, folyosószerűen összekapcsolódó zöld területek. Elnevezésük az ökológiai funkciójukat is figyelembe vevő, környezetkímélő, a fenntarthatóság elveihez igazodó használatra utal – legyen szó akár sportról, közlekedésről, turizmusról, illetve mindezek kombinációjáról. Turisztikai jelentőségük a szervezett és rendezett információátadásban rejlik: segítségükkel a látogatók jobban megismerhetik az adott térség értékeit, problémáit, kezdeményezéseit és tevékenységeit.

A zöldutak egyidejűleg több funkciót töltenek be. Amellett, hogy támogatják és népszerűsítik a természeti és kulturális örökség védelmét, a közművelődést, a nem motorizált közlekedési módokat, az aktív pihenést, a rendszeres szabadban végzett testmozgást, a környezet- és egészségtudatos gondolkodást, gyakran megteremtik egy terület továbbfejlődésének alapját is. A helyi erőforrásokra épülő hagyományos termelőtevékenységek és szolgáltatások népszerűsítésén és kiaknázásán keresztül jövedelemforrást teremtenek a helyi lakosoknak, így pozitívan hatnak a helyi gazdaság és társadalom fejlődésére. A zöldutak összességében minimális környezeti költség és károkozás mellett nagy hasznot hajtanak a társadalom számára, javítják mind az érintett területek lakói, mind pedig az utazók életminőségét.

A zöldutak lehetnek:

• közlekedésre, pihenésre és kikapcsolódásra is használható, természetes eredetű, vagy mesterségesen kialakított képződményekhez igazodó folyosók, útvonalak, (pl. folyók mellett, völgyekben, hegygerinceken vezető erdei ösvények és szekérutak, részlegesen vagy teljesen elhagyott műutak, folyók és csatornák menti kiszolgáló utak, megszűntetett vasútvonalak nyomvonalán kialakított, gyalog- és kerékpárutak);
• mesterségesen kiépített utak, amelyeket egy adott területen a gyalogosok és a kerékpárosok vehetnek igénybe;
• olyan természeti sávok, amelyek lakott területeket kapcsolnak össze történelmi és kulturális emlékhelyekkel, illetve parkokkal és rezervátumokkal;
• kijelölt összefüggő területek egy városban, vagy annak környékén (közpark, zöldövezet).

A zöldutak tervszerű kialakítását és fenntartását mindig szabad akaratukból vállalják fel a helyi lakosok, civil szervezetek, önkormányzatok. Már Magyarországon is több zöldút valósult meg összefogásukkal. Ezek:

• a Duna Szob és Budapest közötti szakaszán és az Alsó-Ipoly mentén a Duna-Ipoly Zöldút
  
• a Pilis, a Visegrádi-hegység és a Szentendrei-szigeten a Föld Szíve Pilisi Zöldút
  
• a kilenc nógrádi települést összekötő és a Duna-Ipoly Zöldúthoz csatlakozó Örökségeink Útján Zöldút
• a Zsámbéki-medence Budavidék Zöldútja
• a Cserháti Zöldút
  
• a kiskunmajsai Tanyakör Zöldút
  
• és a Sopron környékét bemutató Három Táj Zöldút.

A zöldutakról részletesebb tájékoztatással szolgálnak a felsorolt honlapok, illetve az Ökotárs Alapítvány Zöldutak Magyarországon – iránytű útkeresőknek c. kiadványa.